A Nemzetgazdasági Minisztérium - Munkavédelmi Főosztály és Foglalkoztatás-felügyeleti Főosztály Honlapja

Keresés:

Gasparne

25yell50sh vissza 

 

 

 

„Nálunk Éva az egyik leghatározottabb férfi…. „ - Gáspár Imréné dr.

 Mire jó egy jogi diploma?- avagy: hogyan lett a kutató matematikusnak készülő lányból a monori vasutasok legnépszerűbb válóperes ügyvédje, aki 100 ezer forintra bírságolta a boldogult hetvenes években a nagyhatalmú közlekedési minisztert, pedig nem is volt meg hozzá a munkavédelmi szakképzettsége? Mi következett egy 140 éves szabály felrúgásából? Miért zengett a ház, amikor a még meg sem alakult OMMF „vőfélyei” miniszterelnök- helyettesi óhajra lánykérőbe mentek a mit sem sejtő menyasszonyért? Hány év és hány ezer kilométer, hány ezer oldal tanulmány írása rejlik a munkabiztonság és munkaegészségügy integrációját elismerő kijelentés mögött: Nem nagyon örültem - de talán helyesen - Éváék javaslata valósult meg…
 
^
 Vegyük sorjában, hiszen az OMMF alapító „atyáinak” egyikeként többször is váltót kellett állítania pályája során – hogy stílusosak legyünk előéletének helyszínéhez – Gáspár Imréné dr.nak. Jó szerencséje azonban sosem hagyta el, hiszen mint mondta: „én nagyon bele tudok szeretni abba, amit csinálok.” A matematikusi álmok hamar szertefoszlottak, mivel édesapjának ügyvédi praxisa nem volt jó ajánlólevél az egyetemi
 felvételhez. Következett tehát a textilipari technikum, meg a két éves „fizikai” munka, mellyel feledtetni lehetett a rossz káderlapot. A jogi diploma megszerzése után „igazi jogásszá” akkor vált, amikor a jogtanácsosi rutin teendőit felválthatta a frissen megalakult, - a szakszervezetek kebelén belül működő- sokszínű jogsegély szolgálattal a MÁV Utasellátónál.

Szinte nem akadt olyan jogi megoldásra váró ügy, mellyel ne keresték volna meg. Monoron például sok vasutas élt, és miért, miért nem, sok volt a válás is. Nem csoda, hogy futótűzként terjedt a hír: érdemes hozzá fordulni. Aztán egyre szűkebbre szabta a jogalkotó az ingyenes jogsegély szolgálat képviseleti lehetőségét, és már nem hatott olyan zordan a Vasutas Szakszervezet elnökének ajánlata, miszerint, ha nem fogadja el a munkavédelmi és szociálpolitikai osztály vezetését, akkor gondoskodik róla, hogy 24 órán belül megszűnjék a munkaviszonya a jogsegélyszolgálatnál. Az új beosztásában azonban első perctől kezdve zavarta, hogy felügyelő nem lehetett, mert nem volt meg a munkavédelmi szakképzettsége.

Pillanatok alatt szembesült azzal a dilemmával is, hogy milyen felügyelet az, amely nem bünteti meg azt a munkáltatót, aki nem gondoskodott a balesetek megelőzéséről. Jogászként azt is megdöbbenve tapasztalta, hogy az elmúlt évekből mindössze 4 határozatnak csúfolt levelet talált, mely a kor szokása szerint így fejeződött be: „elvtársi üdvözlettel”. Pedig az államigazgatási eljárási törvényt 1957 óta alkalmazni kellett volna még a munkavédelmi felügyeleti eljárásban is, a MÁV-val szemben. Elkezdte hát megtanítani a MÁV felügyelőknek a törvényt. A tanultaknak megfelelően sorra „átváltoztak” a határozatok szakmai és eljárási szempontból is. 

Csupán ettől azonban nem csökkent a súlyos balesetek száma, különösen sok kocsirendező halt meg minden évben. Menet közben kellett ugyanis a mozgó vagonok közé beugraniuk, és lelassítaniuk a kocsikat egy fékezőfával. Ez volt a rend, így tanították be az embereket, és „természetesen” nem ellenőrizték kellő gyakorisággal azt sem, ki- mennyit ivott.

Egy külföldi példa azonban megmutatta, lehet ezt másként is csinálni: álló helyzetben, baleseti kockázat nélkül is megoldható az összekapcsolás. Erről a módszerről Lantos Géza, egy akkor a vasútnál dolgozó kolléga, később az OMMF főosztályvezetője értesült egy tanulmányúton, melyre vasutas tanulókat kísért ki Németországba. Éva, kollégájának tapasztalatai alapján készített egy beadványt, mely hatalmas vihart váltott ki, hiszen hogy jön egy utasellátós(!) jogász(!) ahhoz, hogy ilyen agyrémmel akadályozza a Magyar Államvasutakat! A MÁV le fog állni, ha ezt bevezetik! stb, stb.„Az utasellátós jogász” azonban nem volt hajlandó elfogadni azt a 140 éves „szabályt”, hogy a MÁV-nál csak a munkavállalókat terhelheti felelősség.

Egy alkalommal megbüntette 100 ezer forintra a nagy befolyású közlekedési minisztert is, mert ő sem tett semmit a helyzet rendezésére. A miniszter válaszlevele ennyi volt: „Nyugtáztam”. A büntetésből persze nem maradt ki a MÁV vezérigazgatója sem, aki hiába fellebbezett a döntés ellen, az elbírálásra jogosult vasutas szakszervezet elnöksége azt alaptalannak tartotta és elutasította. Az intézkedések hatására a munkavédelem a fontosabb feladatok rangjára kezdett emelkedni a vasútnál és az első igazi hatósági intézkedéseket indulatosan fogadó vezető is megenyhült. Egy későbbi találkozás alkalmával a következő mondatot fogalmazta meg: „Éva, maga már nem is törődik velem, két hete nem kaptam egyetlen büntető határozatot sem!”

^
 Az igazi elégtételt és visszaigazolást azonban a napokban tapasztalta. Utazás közben önkéntelenül is azt figyelte, betartják-e az álló helyzetű kapcsolást, és örömmel látta, hogy maradéktalanul. Amikor egy már nem is fiatal vasutasnak megemlítette, hogyan csinálták ezt régen, az hitetlenkedett, mert ő már hallomásból sem ismerte azt a módszert. Szóval igaza lett a miskolci állomásfőnöknek, aki annak idején azzal bíztatta,
 ne csüggedjen amiatt, hogy rendre megszegik a szabályt, hiszen így tanulták a lekapcsolást, de jönnek majd az újak, őket be sem lehet hajtani a mozgó vagonok közé, mert bennük már kialakul a félelem.
Nem volt tehát hiábavaló, amit például a kocsirendezőkért tett. Pedig: „ezt az egészet úgy vittem végig, hogy más hozta a határozatokat, mert én nem írhattam alá, mivel nem volt munkavédelmi végzettségem.” Aztán meglett az is. Főcze Lajos megértette a problémát és mint a SZOT munkavédelmi irányítója elrendelte a munkavédelmi képző és továbbképző intézetek számára, hogy indítsanak olyan szakot, mely nem csak műszaki végzettségűeknek teszi lehetővé, hogy munkavédelmi képzettséget szerezzenek, hanem jogászoknak, orvosoknak, bölcsészeknek is. És innentől kezdődik az a fejezet, mely az OMMF-hez vezet. A nyolcvanas évek elején – nemzetközi nyomásra – olyan döntés született, hogy „államosítani” kell a munkavédelmet, azaz a szakszervezetek helyett egy önálló állami intézmény legyen a munkavédelem irányítója. Eljött tehát a nagy búcsú ideje, és a Művész klubbeli találkozó vége felé Főcze Lajos megkérdezte történetünk szereplőjét: - Hová mész innen?

- Hova mennék, hát vissza a munkahelyemre, a vasutasokhoz!
- No, akkor igyekezz, mert jövünk hozzátok, mivel vasutasra is szüksége van az új szervezetnek!

A ”lánykérés” igencsak botrányosra sikeredett, hiszen csupán a „vőfélyek” (Főcze Lajos és Török Dezső, később az OMMF első elnöke) tudták, kiért mennek, a ”menyasszony” nem, de ez még hagyján, a baj az volt, hogy a zord „atya”, a Vasutas Szakszervezet főtitkára sem sejtett semmit. Ordításától visszhangzott az egész ház, és ebből bőven jutott a friss szakmérnöki diplomájú ártatlan „arának” is, hiszen azt feltételezte, alattomos áruló lett.  Nem volt azonban mit tenni, hiszen a felsőbb hatalmak óhaját teljesíteni kellett. Az akkori miniszterelnök helyettesnek, Faluvégi Lajosnak volt ugyanis a feladata az OMMF megszervezése, és ő ezt komolyan is vette, odafigyelt a részletekre.
 

  ^

  Észrevette például, hogy a szerveződő csapatban nincs egyetlen hatósági munkához értő jogász, aki ráadásul a munkavédelemben is jártas. Márpedig ez nélkülözhetetlen! Kívánság listáján az is szerepelt, hogy a nőket előnyben kell részesíteni. Közel, s távol egyetlen ilyen embert találtak: Gáspár Imréné dr-t. Budapest belvárosában, a Sas utcában volt a Munkavédelmi Továbbképző Intézet, és a nyári szünetben ott, az iskolapadban fogalmazták, írták meg néhányan az induláshoz szükséges első szervezeti-működési szabályzatot. Majd az Akadémia utcai részen végzett villámgyors átalakítás után, akkori nevén az OMVF vadonatúj honfoglalójaként Éva csapata, a felügyeleti főosztály költözhetett be az állványokkal ”ékeskedő”, akkor még mindössze 2-3 szobás birodalomba. És elkezdődtek a cseppet sem egyhangú hétköznapok…A rendszerváltoztatás nem hagyta érintetlenül ezt az intézményt sem, ugyanis megváltozott a felügyeleti szerv: a Munkaügyi Minisztériumhoz kerültek. „Nagyon fájt nekünk, hogy ellentétben a lengyelekkel, mi nem a parlament fennhatósága alá tartozhattunk”- mondta ezekre az időkre emlékezve a főosztályvezető asszony. A munkaegészségügyi rész azonban maradt az ÁNTSZ-nél, amely miatt sok kritikát kapott Magyarország az európai szakmai fórumoktól. Jó néhány, vitáktól hangos évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy végre megtörténjen az integráció. Az összesimulás sikeréhez sok-sok tanulmánnyal és sok ezer kilométert kitevő utazással járult hozzá Gáspár Imréné is, hogy végül megkapja egyik legelszántabb küzdőtársától az elismerő mondatot: „Nem nagyon örültem, de talán helyesen, Éváék javaslata valósult meg…

 ^
  De miért ne győzött volna, hiszen nem véletlenül forgott róla közszájon egy történet. Az angol felügyelőség vezetője, amikor egy hivatalos látogatás alkalmával Magyarországon járt, udvarias csodálkozással konstatálta, hogy a tárgyalásokon a sok férfi vezető mellett egy szem nő is szerepel. Nem tudott a szokatlan jelenséggel mit kezdeni, mire a helybéliek gyorsan megnyugtatták:
- Uram, ne aggódjon, nálunk Éva az egyik leghatározottabb férfi! 
 

Bemutatkozás

A Kormány az állami foglalkoztatási szerv, a munkavédelmi és munkaügyi hatóság kijelöléséről, valamint e szervek hatósági és más feladatainak ellátásáról szóló 320/2014. (XII. 13.) Korm. rendeletben a munkavédelemmel és a munkaügyi hatósági tevékenységgel kapcsolatos közigazgatási feladatok ellátására munkavédelmi és munkaügyi hatóságként a foglalkoztatáspolitikáért felelős minisztert, továbbá a fővárosi és megyei kormányhivatalok munkavédelmi és munkaügyi szakigazgatási szervét jelölte ki. A fővárosi és megyei kormányhivatal munkavédelmi és munkaügyi szakigazgatási szerveinek munkavédelmi, illetve munkaügyi felügyelőségei változatlanul ellátják az első fokú munkavédelmi, munkaügyi hatósági hatásköröket, illetékességük a kormányhivatalok illetékességéhez igazodik.

 A "Hatósági nyilvántartás" a közbeszerzésekhez és támogatásokhoz honlapunkon kívül közvetlenül is elérhető az alábbi címen: http://nyilvantartas.ommf.gov.hu

Kapcsolódó szervezetek

Nemzetgazdasági Minisztérium
Munkavédelmi Főosztály
Foglalkoztatás-felügyeleti Főosztály
Postacím: 1369 Budapest, Pf.: 481.