A Nemzetgazdasági Minisztérium - Munkavédelmi Főosztály és Foglalkoztatás-felügyeleti Főosztály Honlapja

Keresés:

Sogor-ea

 25loggo50shvissza

 


 

KOCKÁZATÉRTÉKELÉS EGY NAGYVÁLLALATNÁL

Sógor András, Richter Gedeon Rt. Biztonsági, tűz- és környezetvédelmi főosztályvezető

A kockázatértékelés nagyvállalati tapasztalatai

 

A feladat

A munkáltató számára jogszabályi követelmény a kockázatértékelés elvégzése. A veszélyazonosítás - kockázatértékelés és -kezelés a Munkavédelmi tv. 1993. évi bevezetésével vált kötelezően követendő elvvé. Számtalan jogszabály épül erre az elvre, esetenként hivatkozik a Munkavédelmi törvényre. Ezekben a jogszabályokban a veszélyforrás, vagyis a kockázatértékelés tárgya, lehet veszélyes vegyi anyag, ezen belül kiemelt fontossággal rákkeltő anyagok, zaj, rezgés, gépek/ berendezések/munkaeszközök általában, géntechnológia, potenciálisan robbanásveszélyes környezet, képernyő előtti munkavégzés, biológiai kockázati tényezők, pszichoszociális tényezők. Lásd alább a nem a teljesség igényével készült jogszabály jegyzéket

Ide kell sorolnunk az EK vonatkozó, nemzetállamokra kötelező érvényű rendeleteit is. Kémiai biztonság tekintetében mindenképpen meg kell említenünk az Európai Unió két, Parlamenti és Tanácsi Rendeletét :-EK/1907/2006 (REACH) és 1272/2008/EK (CLP) - amelyek teljesen átírták a kémiai biztonság követelményrendszerét.

A kockázat-alapú munkabiztonság jogszabályi követelményeinek bevezetése után a szakmában még sokáig vita folyt az új paradigma fogalmainak értelmezése körül - úm. veszély/veszélyazonosítás, kockázat/kockázatértékelés, kockázatkezelés.

Vázlatszerűen, a mellékelt ábrán mutatom be a kockázatértékelés elemeit (nem csak munkavédelmi érvénnyel).


 ^

1. Ábra a kockázatértékelés elemei

A kockázat fogalmának több összetevője van. Vizsgált helyzettől, társadalmi háttértől, megcélzott eredménytől, jogszabályi környezettől függően egyik, vagy másik elem kerülhet előtérbe. Pl. egy biztosítótársaság bizonyára törekedni fog a várható kár mértékének minél pontosabb számszerűsítésére, míg munkavédelmi gyakorlatban ugyanez ritkább.

A veszély és kockázat fogalmát sokszor használja még a szakirodalom is csereszabatosan, bár nem ugyanarról van szó. Idézhetném a jogszabályi definíciókat, ezeket az Olvasó is megkeresheti a hivatkozások bármelyikében. Szabadabb megközelítésben, a veszély tárgyak, élőlények, jelenségek önmagában meglévő tulajdonságát jelentik, amely tulajdonságok akkor válnak kockázattá, ha megvan a lehetősége annak, hogy emberi egészségben, vagyontárgyban, vagy környezeti tényezőben kárt okozzanak. A lehetőség mérőszáma a kárt okozó esemény bekövetkezési valószínűsége. A lehetséges kár mértékét vagyontárgyra vonatkoztatva egyezményes mértékegységben - pénzben szokás mérni; egészségkárosodásra is léteznek jogszabályi előírásban lefektetett súlyozó tényezők.

A kockázat értékelése, a rendszer vázolt elemei szerint, első lépésben a veszély azonosításából, az esemény bekövetkezési valószínűségéből és a várható kár mértékének a megbecsüléséből áll. Önmagában ez a tevékenység még nem javítana semmilyen rendszer biztonságán. A következő lépés a biztonságtechnikával foglalkozó szakember számára a védelmi tényező, védelmi zár meghatározása, ami a feltárt kockázatot megfelelő mértékben csökkenti. A „megfelelőség" a jogszabályok előírásaiban, szabványokban és műszaki útmutatókban lefektetett küszöbértékekhez való viszonyítást jelenti. Ezek a viszonyítási értékek, küszöbértékek, a kockázat társadalmi elviselhetőségének mértékét jelentik. Aki foglalkozott kémiai biztonsággal, tudja, hogy egy vegyi anyag egészségkárosító tulajdonságát nagyon eltérően ítélhetik meg a világ különböző országaiban.

A viszonyítási értékek nem mindig számszerűsíthetők. Számszerűsített értékek meglétekor, viszonylag könnyű a munkavédelmi szakember dolga : kiméri pl. az expozíciós szintet (zaj, sugárzás, vegyi anyag koncentráció, megvilágítás, páratartalom, stb.) és összehasonlítja a küszöbértékkel - a kockázatértékelés egyértelmű. Nehezebb a dolgunk olyan esetekben, amikor a követelmény általánosabban megfogalmazott, vagy a küszöbérték nincs rögzítve. Gyakorlatban, például a munkahelyek biztonságos kialakításának megítélésekor, vagy más példa - expozíciós határértékkel nem rendelkező vegyi anyagok használatakor találkozunk.

Szintén gyakorlatból tudjuk, hogy fennmaradó kockázattal az esetek többségében számolnunk kell. Kérdés csak az, hogy ez hogy viszonyul a megengedhető kockázati szinthez. A sémában a II. helyzet nyilván szerencsésebb.

Anélkül, hogy belemennék a részletes kifejtésbe, megemlítem, hogy érthető törekvés mind a (jog)szabály alkotók, mind a szabályokat alkalmazók részéről, hogy a kockázat és/vagy összetevő elemei valamilyen metrikával számszerűsíthetők legyenek. A metrikát használó, mennyiségi kockázatértékelés elvégzése az esetek többségében nem egyszerű feladat, adatigénye, időigénye, emberi erőforrás igénye többszöröse lehet a leíró jelleggel végzett kockázat értékelésnek. A kockázatértékelést végzőnek mérlegelnie kell, hogy a legfőbb cél, a biztonság javítása (egyenértékű a kockázat csökkentésével) érdekében milyen elemző eszköztárat vet be.

Fentiekhez példaképpen : a REACH kockázati megközelítésű, a CLP (GHS) veszélyazonosítás alapú. A súlyos ipari balesetek megelőzése (SEVESO) szabályainak végrehajtása kapcsán a mennyiségi kockázatértékelés nemigen kerülhető meg, hazai gyakorlatban legalábbis.

Ahhoz, hogy az előttünk álló feladatot teljes terjedelmében érzékeljük, számot kell vetnünk a kockázatértékelés egy másik fontos tényezőjével: a kockázatértékelés tárgyával.

Ipari környezetben, gépek, berendezések, a rajtuk dolgozók által végzett műveletek képezik azokat a veszélyhelyzeteket, amelyek kockázatának mértékével foglalkoznunk kell. Vegyipari, gyógyszergyári környezetben mindehhez hozzáadódik a nagyszámú, jelentős veszélyt hordozó vegyi anyagok köre.


^

2. Ábra.- a kockázatértékelés tárgya

Itt válik teljessé a feladatmegfogalmazás: a kockázatértékelést (1. ábra) végre kell hajtani mindazokon a munkáltatónál előforduló „élethelyzeteken", amit a 2. ábra szerinti vázlat igényel. Igen fontos következtetés, hogy nagyipari cégnél, pl. egy vegyipari vállalatnál nem lehetséges egyetlen, egyöntetű kockázatértékeléssel megoldani a feladatot.

A megvalósítás

Első látásra a feladat eléggé diffúz és ahol a vegyi anyagok, műveletek, berendezések, dolgozók száma nagy, a megvalósítás erőforrás igénye is lehetetlennek, vagy legalábbis nagynak tűnik.

Nem részletezem azt a kitérőkkel és útvesztőkkel jócskán tűzdelt utat, amit jó néhány éven keresztül végigjártunk a feladat elvégzése érdekében. Visszatekintő módban, a kockázatértékelés(ek) módszertanának kialakítása az alábbi lépcsőkben történt(ek):

A kockázatértékelés tárgyának meghatározása

A már meglévő nyilvántartásainkat egészítettük ki, a célnak megfelelően. Munkavállalók, vegyi anyagok, hatósági felügyelet alá tartozó veszélyes berendezések, egyéb gépek, mérési adatok, technológiai művelettípusok, munkakörök  felméréséről beszélek, amelyek valamilyen szinten, valamilyen célzattal rendelkezésre álltak, csak ki kellett találni, adatbázis szinten, hogy olyan információt tároljanak és szolgáltassanak, ami a kockázatértékelés elvégzését is lehetővé teszi.

A kockázatértékelés tipizálása

Ebben a szakaszban összevetettük a jogszabályi előírásokat az előző pontbeli nyilvántartásainkkal, biztosítandó a teljes körű jogszabályi megfelelést. Nyilvántartásainkat folyamatosan bővítjük jelenleg is, elvi struktúrájában és a változások követése miatt is. Természetesen más nyilvántartásokhoz és módszerekhez kell nyúlnunk a vegyi anyagokkal műveletet végzők és a képernyő előtti munkavégzés esetén, stb.

Kockázatértékelési módszerek , típusonként

Az egyes típusokhoz egyenként meghatároztuk azt a konkrét módszert, szakmai tartalmat, ami a munkánk lényegét és talán legszebb részét jelentette. Célunk az volt, hogy típusonként egységesen tudjuk értékelni a kockázatokat. A kockázatértékeléshez újból a számítástechnikát hívtuk segítségül, mégpedig az adatbázisból jelentéseket generáló, űrlap (template) technológiát. Ez a technológia lehetővé teszi azt is, hogy a kockázatértékelést, eredményét, szükséges intézkedéseket azonnal publikáljuk a cég Intranetjén, minden telephelyen.

A kockázatértékelési típusok köré épülő adatnyilvántartásokat egységes adatbázisba (MS SQL szerver) ötvöztük, a hozzájuk tartozó, űrlapgeneráláson alapuló kk. értékelésekkel. Ezeket „moduloknak" nevezzük. Így született meg a foglalkozás-egészségügyi kockázatértékelés - FEÜ modul, veszélyes vegyi anyagok kockázatértékelése, biztonsági adatlapok készítése és veszélyes áruszállítási dokumentáció készítése - BANYA modul, a veszélyes gépek, berendezések kockázatértékelése - GEBO modul, vegyi anyag raktárkészlet figyelés és optimalizálás - SEVESO modul, a Biztonságtechnikai Labor által végzett mérések - MÉRÉS modul.

Kockázatértékeléshez a számszerűsítést ( lásd 2. ábra) a Fine&Kinney módszerrel végezzük.

Folyamatfeltárás

Az adatbázis és kockázatértékelés elkészítésénél nem lehetett elvonatkoztatni a vállalat működésének belső folyamataitól. Csak feltárásukkal és munkabiztonságra gyakorolt befolyásuk elemzésével, figyelembe vételével tudtuk kielégítően megtervezni a kockázatértékelést is.

Rendszerszemlélet

Már az adatbázis adatszerkezetének meghatározásánál és a kockázatértékelési típusok összeállításánál célként lebegett előttünk, hogy a technológiai sajátosságaink komplexitását  kezelni legyünk képesek. Tudtuk, hogy a 3.) pontban leírt moduloknak kommunikálnia kell egymással.

Pl. a FEÜ modul minden munkavállalóra tartalmazza a munkahelyére jellemző, ahol lehet, számszerűsített expozíciós tényezőket. Amennyiben zaj, vagy vegyi anyag expozíció lehetséges, a munkahelyre, anyagra vonatkoztatott mérések automatizmusként megjelennek a MÉRÉS modulból. A SEVESO modul index értékeléséhez a napi raktárkészeletek mellett, szükség van a BANYA modulban fellelhető anyag veszélyességi osztályozásra, stb.

3_feu_uzemkock1saved.sh

 

3. ábra - szervezeti egyégre vonatkozó kockázatok ( FEÜ Modul )

Eredmények, tapasztalatok

Az eredmények taglalása előtt, szót kell ejteni arról a tényről, hogy a fentebb vázolt kockázatértékelési módszer erőforrásigénye jelentős, egészében nagyipari környezetben tartom alkalmazhatónak.

A kockázatértékelés módszerének kidolgozásával párhuzamosan, a Munkahelyi Egészségvédelmi és Biztonsági Irányítási Rendszer (MEBIR) bevezetésével is foglalkoztunk. 1999.-ben jelent meg az OSHAS 18001 útmutató a MEBIR bevezetéséhez angol nyelven, majd később 2003.-ban magyarul is, az MSZ 28001 szabványként. A rendszer elemei nagyon jó összhangba hozhatók a kockázatértékelési követelményrendszerrel. A veszélyazonosítási szakaszból egyértelműen származott a MEB politika, erősebb hangsúlyt kapott a a felkészülés és reagálás vészhelyzetre, a külsős munkavállalók kockázatával való foglalkozás. 2002.körül kezdtük a MEBIRt tudatosan fejleszteni, 2006.-ban vezettük be hivatalosan, ill. tanusítattuk

A kockázatértékelés rendszerszemléletű kivitelezéséhez nagyban hozzájárulnak a A MEB teljesítménymutatók, az auditokból származó intézkedések (célok, programok) és nem utolsósorban a Vezetőség elkötelezettsége és a jóváhagyott erőforrás hozzárendelés. Jócskán javult munkabiztonsági folyamataink átláthatósága, tervezhetősége is.

Az intézkedés követés, erőforrás allokálás miatt a kockázatmenedzsment kifejezést érzem jogosnak, arra a munkabiztonsági tevékenységre, amit végzünk.

A folyamatokra épülő kockázatértékelésnek külön hozadéka a folyamatjavítás (ez egyébként MEBIR elem), munkabiztonságon túl is. Pl. a FEÜ modul expozíciós kockázatértékelése üzemi és munkaügyis kollégánknak is hasznára válik, az új jelentkezők és időszakos munkaalkalmassági vizsgálatok elvégzésében.

Nem közvetlenül kockázatértékelési rutinként került kifejlesztésre, de működik a BALESET modulunk az események jelzésére, nyilvántartására, ha szükséges, hatósági bejelentésére, valamint a MUCI a MEB célok, programok nyilvántartására.

Röviden összefoglalva, a kockázatértékelés elvégzésében a tipizálást, rendszerszemléletet hívtuk segítségül. Munkabiztonsági folyamatainkat nagyon megerősítette és összhangba hozta a MEBIR bevezetése, ami átláthatóságot, tervezhetőséget, teljesítmény értékelést, a folyamatos önellenőrzés révén pedig folyamatos tevékenység javulást biztosít.

Kockázatértékelést előíró jogszabályok jegyzéke, vegyipari környezetben

  • 1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről
  • 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelet a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról
  • 65/1999. (XII. 22.) EüM rendelet a munkavállalók munkahelyen történő egyéni védőeszköz használatának minimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeiről
  • 2000. évi XXV. törvény a kémiai biztonságról
  • 25/2000. (IX. 30.) EüM-SzCsM együttes rendelet a munkahelyek kémiai biztonságáról
  • 26/2000. (IX. 30.) EüM rendelet a foglalkozási eredetű rákkeltő anyagok elleni védekezésről és az általuk okozott egészségkárosodások megelőzéséről
  • 12/2006. (III. 23.) EüM rendelet az azbeszttel kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről
  • ( 44/2000. (XII. 27.) EüM rendelet a veszélyes anyagokkal és a veszélyes készítményekkel kapcsolatos egyes eljárások, illetve tevékenységek részletes szabályairól ) - REACH/CLP
  • 1998. évi XXVII. törvény a géntechnológiai tevékenységről
  • 61/1999. (XII. 1.) EüM rendelet a biológiai tényezők hatásának kitett munkavállalók egészségének védelméről
  • 18/2006. (I. 26.) Korm. rendelet a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről
  • 3/2003. (III. 11.) FMM-ESzCsM együttes rendelet a potenciálisan robbanásveszélyes környezetben levő munkahelyek minimális munkavédelmi követelményeiről
  • 66/2005. (XII. 22.) EüM rendelet a munkavállalókat érő zajexpozícióra vonatkozó minimális egészségi és biztonsági követelményekről
  • 22/2005. (VI. 24.) EüM rendelet a rezgésexpozíciónak kitett munkavállalókra vonatkozó minimális egészségi és munkabiztonsági követelményekről
  • 50/1999. (XI. 3.) EüM rendelet a képernyő előtti munkavégzés minimális egészségügyi és biztonsági követelményeiről
  • 25/1998. (XII. 27.) EüM rendelet az elsősorban hátsérülések kockázatával járó kézi tehermozgatás minimális egészségi és biztonsági követelményeiről
  • 16/2008. (VIII. 30.) NFGM rendelet a gépek biztonsági követelményeiről és megfelelőségének tanúsításáról
  • Útmutató a kockázatértékelés elvégzéséhez -  Munkaügyi Közlöny 2006/4.

 

 

 


Bemutatkozás

A Kormány az állami foglalkoztatási szerv, a munkavédelmi és munkaügyi hatóság kijelöléséről, valamint e szervek hatósági és más feladatainak ellátásáról szóló 320/2014. (XII. 13.) Korm. rendeletben a munkavédelemmel és a munkaügyi hatósági tevékenységgel kapcsolatos közigazgatási feladatok ellátására munkavédelmi és munkaügyi hatóságként a foglalkoztatáspolitikáért felelős minisztert, továbbá a fővárosi és megyei kormányhivatalok munkavédelmi és munkaügyi szakigazgatási szervét jelölte ki. A fővárosi és megyei kormányhivatal munkavédelmi és munkaügyi szakigazgatási szerveinek munkavédelmi, illetve munkaügyi felügyelőségei változatlanul ellátják az első fokú munkavédelmi, munkaügyi hatósági hatásköröket, illetékességük a kormányhivatalok illetékességéhez igazodik.

 A "Hatósági nyilvántartás" a közbeszerzésekhez és támogatásokhoz honlapunkon kívül közvetlenül is elérhető az alábbi címen: http://nyilvantartas.ommf.gov.hu

Kapcsolódó szervezetek

Nemzetgazdasági Minisztérium
Munkavédelmi Főosztály
Foglalkoztatás-felügyeleti Főosztály
Postacím: 1369 Budapest, Pf.: 481.